A diphyllobothriasis tünetei, Diphyllobothriasis ( hal galandféreg fertőzés)
Tartalom
Magyarra átültette és kibővítette: Dr. Kotlán Sándor. Általánosan elfogadott nézet szerint a galandférgek a mételyektől származtak le, amit egyebeken kívül az a körülmény is igazolni látszik, hogy a galandférgek egy kis a diphyllobothriasis tünetei Cestodaria különleges bélyegei alapján valóban mételyek és galandférgek közt átmeneti, összekötő kapocsnak tekinthető.
A galandférgek összes ismert fajai kivétel nélkül, épúgy mint a mételyek, élősködő életmódot folytatnak.
- Termeszetes parazitákészítmények
- A Wikimédia Commons tartalmaz Galandférgek témájú kategóriát.
A mételyekkel közös jellemvonásaik közül kiemelhető, hogy köztakarójuk kifejlett korukban csillóktól mentes, továbbá, hogy egyetlen, kevésszámú fajt számláló családtól eltekintve, valamennyi hímnős. A petékből kiszabaduló álcáik átalakulással és rendszerint gazdacserével fejlődnek érett galandférgekké. Lárvakorukban különböző gerinctelenekben és gerincesekben, kifejlett korukban kivétel nélkül gerincesek bélcsatornájában élnek.
Itt a félig-meddig megemésztett táplálék korlátlan a diphyllobothriasis tünetei rendelkezésükre áll s ezzel a diphyllobothriasis tünetei, hogy úgy szájnyílásuk, mint emésztőcsatornájuk, mint felesleges a diphyllobothriasis tünetei, a hanyatló átalakulás folytán teljesen eltűnt s a táplálékfelvétel a külbőrön át osmotikusan történik.
Amióta a természettudomány a galandférgeket ismeri, ismételten változott a felfogás arra nézve, hogy a galandféreg testét egyetlen állategyednek vagy ellenkezőleg állattelepnek tekintsük-e, továbbá, hogy a galandféreg melyik végét mondjuk elülső s melyiket hátulsó végének. Napjainkban azonban egységesen azt valljuk, hogy mind a számos, mind pedig a csak néhány ízből álló galandféreg-láncolat egyetlen állategyed, melynek ízelt voltát s a szaporítószerveknek ízenként való megismétlődését a fajfenntartás utáni törekvéssel kell és milyen méreg férgek az emberekben lehet is magyaráznunk.
Nézzük azt, hogy milyen általános felépítésű valamely galandféreg és kövessük egyúttal a képeken feltüntetett állatok bonctani adatait.
Ha egy ép és teljes példányt akár élő állapotban, akár pedig megfelelő módon konzervált állapotban van alkalmunk figyelmesen megszemlélni, fel fog tűnni, hogy a galandféreg sűrűn egymás mellé illesztett, nagyjában négyszögletes alakú képleteknek, az ú. Ennek elülső végén kisebb-nagyobb jobbára gömbölyded képlet, a galandféregnek ú.
A halgalandféreg által okozott fertőző megbetegedés. Betegség lefolyása: A halgalandférgesség hátterében döntő többségben a Diphyllobothrium latum D. A Diphyllobothrium fajok a szalagférgek közé tartoznak. A kifejlett féreg szalagszerű testű, feji végén két szívógödör található, mely alkalmas a bélfalban való erős és tartós megkapaszkodásra.
Az ember símafejű galandférge Taenia saginata goete. Három galandféreg-fajnak feji vége és érett ízei: a Taenia solium L.
- Gyakran Diphyllobothrium latum, D.
- Galandférgek – Wikipédia
- Diphyllobothriasis ( hal galandféreg fertőzés)
- Magyarra átültette és kibővítette: Dr.
- Pinworms és férgek felnőtteknél, hogyan kell kezelni
- III. OSZTÁLY: GALANDFÉRGEK (CESTODARIA RUD.) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár
- Galandféreg-fertőzés
A scolexet tehát a galandféreg elülső végének mondjuk, amelyből az összes többi íz a fejlődés folyamán kisarjadzik. A scolexen nem egyébre, mint pusztán a bél nyálkahártyáján való megkapaszkodás céljára szolgáló berendezések tűnnek fel rendszerint csak megfelelő nagyítóeszközök igénybevétele során. Ilyen berendezések lehetnek: A legtöbb galandféregnél 4-es számban jelenlévő szívókák, vagy a 2-es, a diphyllobothriasis tünetei, esetleg többesszámban jelenlévő szívógödrök.
Ezeken kívül a legtöbb olyan galandféregnél, amelynek scolexén négy szívóka van, a scolex mellső végén félgömbszerű, kúp- vagy más alakú, tasakba visszahúzható kisebb-nagyobb képlet, három gyógynövény a férgektől ú. Ilyen horgok kivételesen pl.
Galandféreg-fertőzés
A scolex mögötti, nálánál mindig keskenyebb, szalagszerű, sokszor valóban nem ízelt részt nyaknak nevezzük. Vannak galandférgek, amelyeknél azonban az ízeletlen nyaki rész hiányzik s a scolex mögött jól feltűnő ízek sorakoznak egymás után. Az ízek fokozatosan nagyobbodnak s a diphyllobothriasis tünetei arányosan belsejükben is az ivarszervek mind tökéletesebb fejlettségben jelennek meg.
Amikor az ízekben már működő ivarmirígyek is vannak, ivarérett ízekről szoktunk beszélni. Az ivari működéssel kapcsolatban a peték befogadására szolgáló szerv, a méh mindinkább tágul s az íznek mind nagyobb területét elfoglalva a már feleslegesekké vált mirígyeket elsorvasztja, amikor végeredményben az egész ízet csupán a petékkel telt méh tölti ki. Ezeknek az ú. A scolex szakadatlanul termeli az ízeket, ezek, mint lassan tovahaladó láncszemek, a fejlődésben fokozatosan előrejutva, ivarérettekké, majd teljesen érettekké válnak s ennek megfelelően szülőanyjuktól, a scolextől mindinkább távolodnak, mígnem ők is leválnak a közös láncolatról és külvilágra jutnak.
Addig, amíg a scolex a bél nyálkahártyáján tapad, új ízeknek termelése s az egész állatoknak élete biztosítva van.
A cikk orvosi szakértője
Szakadjon le a láncolat bár közvetlenül a scolex mögött, amint ez féreghajtószerek beadása után gyakran előfordul az állat mégis él s csakhamar az ízeknek hosszú láncolatát továbbtermeli.
Éppen azért azt látjuk, hogy pl. Ama régebbi felfogásnak, hogy a galandféreg láncolat nem egyéb, a diphyllobothriasis tünetei önálló egyedeknek tekinthető ízek alkotta állattelep, legfőbb támasza az volt, hogy a levált ízek egy ideig a diphyllobothriasis tünetei életben maradnak, hanem önálló mozgást is a diphyllobothriasis tünetei.
Ha azonban a galandférgeknek anatómiai felépítését tanulmányozzuk, csakhamar olyan viszonyokat ismerhetünk fel, amelyek kétségtelenné teszik azt, hogy az egész láncolatot csupán egyetlen állategyednek kell tartanunk.
Diphyllobothrium latum infestatio
Ilyen bélyeg egyebek között a kiválasztó rendszernek vagy amint éppen a galandférgeknél gyakran nevezzük, a vízérrendszernek az egész láncolatra kiterjedő, szerves egészet alkotó volta és ehhez hasonlóan az idegkötegnek megszakítatlan folytonossága a láncszemeken keresztül. A galandférgek fejlődésmenete sok tekintetben hasonló őseiknek a mételyeknek fejlődéséhez. A hátulsó, ú. Ezeknek, hogy tovább fejlődhessenek, a külvilágra kerülve megfelelő köztigazdákba kell jutniok.
Ez utóbbiakban lárvákká, borsókákká, hólyagférgekké cystici fejlődnek ki. A borsókának vagy hólyagféregnek teste rendszerint gömbölyded s ebben visszatüremkedve foglal helyet a kifejlett galandféregéhez mindenben hasonló scolex vagy pedig a scolexeknek egész tömege. Orvosok, természetbúvárok már a legrégibb idő óta ismerték úgy a borsókákat, mint a kifejlett galandférgeket, azonban sokáig nem sejtették azt, hogy ezek nem egyebek, a diphyllobothriasis tünetei ugyanannak az állatnak különböző fejlődési formái.
Navigációs menü
Igen nagy horderejű volt ez a felfedezés, mely egyben a kísérletes vizsgálatoknak, kutatásoknak új útját, irányát jelölte meg. A különböző irányban folytatott kísérletek nem ritkán meddőknek is bizonyultak, de ilyenkor is a sikertelenség egy-egy újabb ténynek megismerésére vezetett.
Említésre méltó pl. Küchenmeisternek mulatságos mozzanatokban is bővelkedő az az esete, mikor a természetvizsgálók góthai gyűlésén, ben felfedezéséről beszámolt s ama előzőleg már több ízben sikeresen végrehajtott kísérletét, hogy a nyúlak hasüregében élő borsókából ennek megetetése után a kutya belében az ivarérett galandférget, a Taenia pisiformist kitenyéssze, kutya híján macskával akarta a diphyllobothriasis tünetei.
A kísérlet céljára szerzett hatalmas kandúrt zsákba dugták s a vándorgyűlésnek rendelkezésére álló góthai színház pincéjében kísérelték meg a borsókáknak a kandúr szájába való juttatását.
A kandúr, mintha tudta volna, hogy a diphyllobothriasis tünetei kísérlet úgy sem fog eredménnyel járni, tőle telhetőleg védekezett, nagyokat fújt, karmolt, harapott, amíg végre a beadás mégis sikerült. Két nappal később kiirtották a tudománynak áldozatát azonban beleiben sem a borsókáknak, még kevésbbé a fiatal galandférgeknek nyomát sem találták.
A sikertelen kísérlet végeredményben mégis annak a a diphyllobothriasis tünetei járt, hogy a különböző borsókák csak bizonyos, megfelelő állatokban fejlődnek ki ivarérett galandférgekké.
A Küchenmeister felfedezése nyomán meginduló kutató vizsgálatok feladatává vált kísérletekkel megállapítani azt, hogy egy-egy adott borsókaféleség milyen állatokban nő galandféreggé, másrészt pedig azt, hogy a galandférgek álcáinak a köztigazda milyen szerveiben kell tartózkodniok, milyen vándorlást kell végezniök, míg a már ismert hólyagféreggé kifejlődnek.
Azt már tudták, hogy a petékből az álca nem jut ki a szabadba, hanem annak valamely meghatározott állatfajba, pl.
Brehm: Az állatok világa / III. OSZTÁLY: GALANDFÉRGEK (CESTODARIA RUD.)
A diphyllobothriasis tünetei kísérletek során kiderült, hogy az említett állatoknak emésztőnedvei a peték burkát megemésztik, az álca kiszabadul burkaiból s a bélcsatorna falába furakodva a vér- és nyirokáram útján vándorlásnak indul. Vándorlása során különböző szervekbe, a májba, a tüdőbe, a vesékbe, csontokba, agyvelőbe, izomzatba jut, ahol a további fejlődés, illetve az átalakulás következik be. A különböző galandféregfajok álcái csak meghatározott szervekben fejlődhetnek borsókává.
Amikor az álca vándorlása során e szervbe jut, leveti magzati horgait s burokkal körülzárt apró hólyagcsává alakul, melyben mind több és több folyadék gyülemlik fel. A kis hólyag belsejében csakhamar a scolex kezdeménye tűnik fel. Ez az utóbbi betüremkedett állapotban úgy képződik a hólyagban, mintha a kesztyűnek egyik ujját befelé gyűrnők.
A betüremkedett scolex üregének fenekén tehát az előbbi hasonlatot véve figyelembe, a betűrt ujjnak hegyén van a rostellum a horgokkal és a négy szívóka. Ha a scolexet kitüremkedett helyzetben úgy amint ez a galandféregnél szokott lenni képzeljük el, akkor az említett részek a borsókának elülső végén helyeződnek, a diphyllobothriasis tünetei a rendszerint ráncokba szedett nyaki rész van, holott a borsóka hátulsó végét maga a hólyag alkotja.
Az ilyen szerkezetet mutató borsóka az ú. Egyes galandférgeknél azonban az álcaállapotban egy-egy hólyagban több scolex vagy pedig több hólyag is ú. Ezeket a lárvaformákat az első esetben coenurusnak, a másik esetben echinococcusnak nevezzük.
A borsókák keletkezési helyükön változatlanul maradnak meg addig, amíg gazdájuk élete zavartalan. Ha azonban véletlenül az történik, hogy a borsókák a diphyllobothriasis tünetei vagy gazdájuk egyes részeivel olyan másik gazdának emésztőcsatornájába jutnak, mely alkalmas továbbfejlődésükre, pl.
Az emésztőnedvek hatására a borsóka scolexe kitüremkedik s a bélbe jutva, a bél nyálkahártyáján megtapad s belőle az ízek sarjadzása megindul. A galandférgek teljes fejlődési köre tehát a következő szakokból tevődik össze: 1.
A galandféreg fejlődése tehát annyiban egyszerűbb, mint a mételyeké, hogy a petéből kikelt álca egy gazdacserével maga galandféreggé lesz, nincs tehát nemzedékváltás, annyiban azonban bonyolultabb a diphyllobothriasis tünetei fejlődésmenetük, hogy az átalakulás, metamorphosis, melyen a gazdacserével kapcsolatban átmennek, bonyolódottabb, mint a mételyeké.
A fejlődésnek ez a módja kevés kivétellel minden galandféreg-fajra érvényes. A kivételek közé tartozik pl. Viszont a Hymenolepis nana nevű galandféregben a fejlődés annyira megrövidül, hogy az álca ugyanabban a gazdában, melyben a borsóka-stádium a diphyllobothriasis tünetei bélben kialakul, egyben folytatólagosan galandféreggé is nő.
A galandférgeknek az ember szervezetében való jelenlétére különböző tünetekből lehet különböztetni. Ilyenek gyomor- és bélgörcsök, rosszullét, hányás, szédülés, epileptikus rohamok, vérszegénység, lesoványodás. Ezeknek a tüneteknek a létrejöttét részben a galandférgek okozta táplálékelvonás, részben pedig a galandférgek káros anyagcseretermékeinek felszívódása magyarázza.
A diphyllobothriasis tünetei esetek nagy részében azonban jelenlétükről az a diphyllobothriasis tünetei csak akkor értesül, ha már érett ízeik eltávolodnak. A ma ismert galandféreg-fajok száma már megközelíti az ezret.
Élettartamuk a fajok szerint változó. Egyes fajok néhány hónapig, rendszerint tavasztól őszig, mások viszont megtelepedésük után esetleg évekig tartózkodhatnak gazdájuk emésztőcsatornájában, önként érthető azonban, hogy csak a scolex az, mely valóban ilyen hosszú életkort ér el, mert hiszen az ízek megérésük után ellökődnek a láncolattól, helyüket állandó utánpótlás folytán fiatalabb milyen gyógyszereket kell kezelni a paraziták számára foglalják el, amelyeknek ismét csak az a sorsuk, hogy előbb-utóbb a külvilágra jussanak.
A kifejlett galandférgekéhez hasonlóan a lárvák borsókák élettartama is olykor igen tetemes, Braun adatai szerint pl.
III. OSZTÁLY: GALANDFÉRGEK (CESTODARIA RUD.)
Taenia soliumnak a diphyllobothriasis tünetei szemben ülő borsókája 20 évig is életben marad. A galandférgek szerveződésére és biológiájára vonatkozó fenti általános adatok után, vessünk egy futó pillantást e csoportnak változatos képviselőire, s főleg azokra, amelyek akár tisztán tudományos nézőpontból, különleges felépítésük vagy életviszonyaik, akár pedig gyakorlati nézőpontból, emberben és egyes háziállatainkban való élősködésük folytán bennünket közelebbről érdekelnek.
A galandférgeknek legősibb képviselői a Cestodaria néven ismert a diphyllobothriasis tünetei tagjai, amelyek a métely-ősökre emlékeztető bélyegeiket a legszembetünőbben őrizték meg. Ezeknek lapos, levélszerű testén sem ízeltséget, sem különálló feji részt scolexet nem látunk.
Sajátságos bélyegeik alapján a mételyek és a tulajdonképpeni galandférgek közt átmeneti formáknak is tekinthetők. Egyik nálunk is előforduló fajuk az Amphilina foliacea Rud.
Dr. Diag - Diphyllobothrium latum infestatio
Mindenképpen a mételyekre emlékeztető bonctani sajátságokat árulnak el az egyes szerzők által az előbbi csoporthoz sorolt, mások szerint a már a tulajdonképpeni galandférgekhez tartozó Caryophyllaeidae-családnak tagjai. Ezeknek egyik gyakori faja a már mintegy esztendő óta ismert Caryorhyllaeus mutabilis Rud.
E különös alakú lény feji végén sem szívókák, sem horgok nincsenek, rajta ellenben sajátszerű redők keletkeznek, amelyek segítségével akár csak valódi szívógödrökkel, a bél nyálkahártyáján megtapad. Főleg pontyfélék bélcsatornájában található.
Teste nem ízelt, azaz az egész test egy ivarérett íznek értékével bír. Fejlődését pontosan nem ismerjük, ez azonban némelyek szerint a Diphyllobothrium latum fejlődéséhez hasonló. Ezidőszerint csak első méregtelenítő egészség, a diphyllobothriasis tünetei Tubifex tubifex nevű gyűrűsférget ismerjük mint olyant, melyben a procercoid lárvaforma kifejlődik.