A gyermeknek tojáslevele van
Tartalom
És itt ér össze az olimpiai pályázat kudarca és a sportstratégia hiánya.
Az olimpiát ellenzők három fő érve a túlköltésektől való félelem, a lopás kockázata és a politikai motiváltság — nagyjából ezen kétségek hangoznak el az utóbbi évek sportfejlesztéseivel szemben is. A kiemelt sportprojektek sosem annyiba kerülnek, mint eredetileg tervezték a költségvetések »kiegészülnek«a beruházásoknál mindig jól körülhatárolt üzleti csoport bukkan fel, és a sporttámogatások szétosztása erős korrelációt mutat azzal, hogy az egyes projektek mögött politikailag mennyire erős potentátok állnak.
De éppen az olimpiarendezés lehetett volna az a sarokpont, ami korrigálhatja a sportfejlesztés ezen hibáit.
Meggyőződésem: egy olyan országban, ahol a korrupció mértéke Dániához hasonló, ahol az olimpia iránt legbizalmatlanabb csoportok képviselői erős pozíciókat kapnak a folyamatok ellenőrzésében, ahol bárki havi bontásban követheti az olimpiai költéseket, a közbeszerzések nem manipuláltak, a szerződések nyilvánosak, ahol azon örvendezünk, hány ország sportolóit és képviselőit fogadhatjuk a gyermeknek tojáslevele van majd a versenyen, igenis érdemes lett volna akár százmilliárd forintnyi veszteség kockázatát vállalva is belevágni.
Így voltam én olimpiapárti.
De nekem csak akkor lett volna nemzeti ügy az olimpia, ha hozzám hasonlóan a társadalom nagy része hajlandó önkéntesen áldozatot vállalni a sikeres rendezésért. Február én azonban három ember — a miniszterelnök, a főpolgármester és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke — úgy döntött, a gyermeknek tojáslevele van Budapest pályázatát.
Innentől fogva nincs miről beszélni.
Egy illúzióval szegényebbek lettünk.